fregoli kamra

Szofi

2012-01-24T05:37:00.000-08:00

Újabban egymásra exponálok, nem direkt, véletlenül. Lassan ez lesz a védjegyem:-)

Az első

2012-01-19T10:24:00.000-08:00

Itt van az első tesztkép a 4x5 inch-es Cambo kamerámmal. Az első fecske:-) Ahhoz képest, hogy 40 percig állítgattam be a kamerát...de végsősoron gyakorlat teszi az embert:-)

Lyukkamera kereső

2012-01-16T01:59:00.000-08:00

Sziasztok!

Gondoltam megosztom veletek miként is néz ki egy originális, sufnituninggal készült kereső a lyukkamerához. Receptek: végy egy kukucskát barkácsáruházban, aplikáld rá a lyukkamerádra, exponálj, hívd elő, majd a kész negatívot a gép mellett tartva kezdd el a nem látható részeket letakarni. Ha ez kész, szépészeti eljárásnak is alávetheted, és egy kisfilmes tubusba öltöztetheted:-). Ha sok időd és filmed van, valamint az állványod sem mozdul gépestűl onnan ahová állítottad, akkor a kereső pontosítását egész szépen el tudod végezni:-). Íme az enyém:

Közel sem tökéletes, kb. 70%-os pontosságú, de a semminél több, s elég jó támpontokat ad.

Napi betevő

2012-01-12T01:53:00.000-08:00

"Aki kifelé néz álmodik,
aki befelé, felébred".

Carl Jung

Jó reggelt Mindenkinek!

Peberl See

2012-01-05T11:15:00.000-08:00

Ősz, Ausztria, és egy csendes pillanat.

Vízkereszt elé

2012-01-03T12:56:00.000-08:00

Pár nap múlva Vízkereszt. Ilyenkor szoktuk leszedni a karácsonyfát. Amikor ezt a fenyőt "lyukaztam", eljátszottam a gondolattal, vajon mekkora létrát kellene a fához hozatni:-)

Két gondolat, újévre

2011-12-31T03:56:00.000-08:00

Minden kedves ide ellátogató vendégnek, alkotónak két gondolatot szeretnék küldeni az új esztendőre, hamuba sült pogácsa helyett, vagy mellé:-)

"A tudatos élet abban különbözik a félelem alapú élettől, hogy más a célja. A félelem alapú élet célja mindig a biztonság keresése. A kreatívitás halála azonban a vélt biztonság keresése. Mi azonban mindannyian isteni entitással rendelkezünk. Ezért a tudatosság alapú élet célja a játék, az önmegvalósítás, az amiért megszülettél. És bármilyen furcsa: ha vállalod, hogy nem a biztonságot keresed, akkor megleled."

/forrás: Pozitív gondolkodás lap/

"Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja."

/Albert Einstein/

Bátor, kreatív, sikeres új esztendőt kívánok Mindenkinek!

Attila

A kávézókról, már megint

2011-12-30T04:37:00.000-08:00

Mit tegyek, ha egyszer kávézókban töltöm el szabadidőm egy részét. Ez a kép egy Starbucks kávézóban készült, Genfben. (Vasárnap ők legalább nyitva voltak.) Itt ittam életem legerősebb fekete teáját, egy kannába kb. egy másfélszeresére nőtt pingponglabdányi teafüvet tettek bele... Amíg ittam a teámat, addig exponáltam egyet, ez röpke félóra volt. A velem sréhen ülő öreg hölgy, piros kabátkájában viszonylag "rendesen" viselkedett, nem sokat mozgott, miként a lába mellett fekvő kutyája sem. Az asztal többi helyén eközben cserélődtek a vendégek, egy gyerek-egy anyuka, két gyerek-egy anyuka, egy babakocsi-egy gyerek-apuka-anyuka. A háttérben látszó alak talán aludhatott:-)

Kikötve

2011-12-28T01:54:00.000-08:00

2011. november, Genf, kikötő, napfény, miegymás.

Anouk

2011-12-27T01:14:00.000-08:00

Anouk - Nobody's Wife (Live) on MUZU.

Etetés

2011-12-21T12:29:00.000-08:00

Genfben sétáltunk, kicsit éhesen, kicsit elcsigázottan, (hiába no, Tell Vilmos leszármazottai vasárnap pihenni szoktak, nem plázázni, vagy minden utcasarkon éttermekben üldögélni), amikor aznap már sokadjára kiértünk a tópartra. Na és - ez ettől még átlagos urbánus pillanat, gondolhatnánk. Ami egy kissé kiemelte számomra a többi történés közül, az az épp etetésre odavetődött madársereglet izgő-mozgó vibrálása volt. Rögtön éreztem, ez a téma lyukkamerára termett, ez lett belőle. A kép jobboldala ezúttal nem film- vagy expozíciós hiba, ez Genf jelképe, a magasra fellőtt vízsugár. A színvilágért vállalom a felelősséget, Kodak E100VS lett keresztbe hívva.

Genf, lyukon át

2011-12-19T10:15:00.000-08:00

2011. november

Lavinakúpok

2011-12-13T05:55:00.000-08:00

Pár hete Ausztriában túráztunk a párommal. Egyik este, a helyi túraajánlatokat böngészve, ráleltünk ezekre a lavinakúpokra (lavinakegels), amelyekről először nem értettem, hogy miért ilyen érdekesek. Aztán tovább olvasva a szöveget, kiderült, hogy ezek a kupok, a hegyről a lavinák által lesodort kövekből épültek, mind a 32-en, van amelyik több száz éve, és van amelyik egészen friss, pár évtizedes. Ezek a kúpok, egyrészt megfogják a további lavinákat, másrészt a kövek különleges ásványi tartalmának köszönhetően parányi energia pontokként is üzemelnek. Másnap mikor nekivágtunk a hegyi túránknak, azt gondoltuk, olyan 1-2 méteres átmérőjű kőrakásokat fogunk találni, így igencsak meglepődtünk, amikor 3 órás túra után 7-8 méteres átmérővel, 5-6 méteres magassággal előttünk magasodtak ezek a kőrakások. Aztán továbbmásztunk, de ez már egy másik történet.

Ősz

2011-11-19T04:20:00.001-08:00

Még otthon vannak buborék:-)

2011-11-16T05:59:00.001-08:00

Jól láthatóan még otthon ül az egész familia, a citrom alatt.

Élt, él, élni fog

2011-10-20T00:46:00.000-07:00

Kellemes őszi délután az ember gyanútlanul sétálgat a belvárosban, és egyszercsak kivel atlálja magát szembe. A népek nagy tanítómesterével. Kérlelhetetlen szigorával tekint felénk egy hokedli és bárszék intim kapcsolatából és a szocialista ipari formatervezés jóvoltából létrejött tákolmányról. Emlékszem, Vlagyimir Iljicsnek még általános iskolában a tantermünkben is volt egy szobra, csak valamivel kisebb, gipszből. Addig hancúroskodtunk, amíg egyszercsak megunta, és közénk zuhant. Nagy robaj, ijedtség és szétguruló gipszdarabkák közepette szenbesültünk azzal, hogy aranyszín festékkel lefestett szobor is múlandó. Miként anyámék is megtapasztalhatták, amikor délután hazaszállítottam egy nejlonszatyorban a maradványokat. Pechemre én voltam a hetes, így rám várt a feladat, hogy Lenin karizmáját helyreállítsam:-)
De lám, van még ebből a karizmából elegendő. Ezt megerősíteni látszik a kirakatban Iljics jobb (nekünk bal) válla mögött megbúvó Szabadság szobor(ka), valamint az a tény, hogy ő a fő attrakció. A kép jobb felső sarkában belógó gázálarc és az alatta található kalap, mint kor hangulati kellékek hivatottak asszisztálni a szigorú tekintet mellé.
Azért megnézném azt a vásárlót, aki anyagiakat nem sajnálva megvásárólja, és hazaviszi magával Iljicset, és szellemét.

Piros-zöld avagy menni vagy nem menni

2011-09-28T06:25:00.000-07:00

Az idő meg akart állni, ezért meg is állt.
A lámpánál a piros illendően bevárta a zöldet.
S hogy ne válasszunk ezért valami hiábavaló halált,
ki telefonírozott, ki állványról exponált.
Ugye, nem volt is rossz ötlet?

(Bocs)

Utószezon

2011-09-21T02:58:00.000-07:00

Nekem múlt hétre csúszott a nyaralás. Különössebben nem szomorkodtam miatta, melegnek meleg volt, a Balaton vize 23 fokos állapotában és a képen is felfedezhető tisztaságában várta, hogy belecsobbanjak. Egy híját irmertem öröminnek még, a túlontúl tiszta vízben a halak is mélyebbre húzódtak, így a várt horgászsikerek elmaradtak:-). Ez a kép technikailag annyiban különbözik az eddigiektől, hogy a lyuk elé felszereltem egy cokin szűrőtartót, amelybe egy vörös szűrőt helyeztem. Ennek következtében kontrasztossabb, de igen szemcsés képet kaptam. Valamit valamiért-tartja a mondás, s egy lyukkamerás kép esetében nem is illik ezen annyira fanyalogni.

Újpesti körkép

2011-09-05T07:02:00.000-07:00

Némiképp fellengzősnek ható cím, hisz három fotó mindössze. Ráadásul nem is én állítottam össze őket ilyen sorrendben (köszönöm Gyöngyi!), csak elkövettem. Ez amolyan "álpanoráma". Egy olyan látvány, amelyet gyerekfejjel játszottunk, mintha néznénk egy pontra, majd becsuknánk a szemünket, fordulnánk egyet, és újra kinyitnánk a szemünk. Újpesti pillanatok hely és időváltoztatás közben, pinhollal.

Darmstadti képeslap

2011-09-02T08:41:00.000-07:00

Darmstadtnak a szó szoros értelmében is kiemelt helyén a Mathildehöhe-n található az orosz kápolna és az esküvői torony. Nem messze innen az Ernst Ludwig ház díszes bejárata vonzza a turistacsoportokat. A kép baloldali fasorja egy ligetet rejt, ahol érett korosztályok hódolnak a petanque szenvedélyének. A békés öregkor... itt nem lózung. Egy jó félórát nézegettem milyen élvezettel dobálják a vasgolyókat, a szünetekben frissítőt iszogattak, vagy épp kávét. Elképzeltem, hogy a Városligetben eldobok egy vasgolyóbist...

Metamorphosis

2011-08-16T12:56:00.000-07:00

Duplaexpozíció.

Időfék

2011-06-14T03:12:00.000-07:00

Teszek egy újabb próbálkozást, hátha valaki megszereti:-) Ez egy klasszikus "időfék-kép". Szépen egymásra rétegződnek az idő és tér síkok.

Árnyas

2011-06-03T00:10:00.000-07:00

A temetőkben mélyebbek az árnyak.
Másképp zajos a csend,
más fohászok szólnak odabent,
s madarak kicsit arrébb szállnak.

Jönnek

2011-05-27T00:41:00.000-07:00

Mólóról

2011-05-17T02:46:00.000-07:00

Na mit szóltok? Három hosszú ó betű egy szóban. Lehet túlszárnyalni:-)

Hazafelé

2011-05-11T03:35:00.000-07:00

Valami elmozdult

2011-05-09T12:28:00.000-07:00

Az állandó, mint mindig beledermedt a valóba.
Nem mozdult a fa, nem remegett a tócsa vize,
s nem akartunk mozdulni mi emberek sem
csak egy kicsit. Épphogy, míg a szerelvény
elhasított előttünk, kifedve a házat,
mint egy paraván, ami vágtat,
hogy végül visszatérjen a megszokott kép,
házak dermedt sora, mely engesztelhetetlenül
tereli az utca népét.

Idő és tér

2011-05-05T02:40:00.000-07:00

Családi kép, másképp

2011-04-28T10:49:00.000-07:00

Ahogyan a pinholista és a pinhole látja:-)

Utazás a végtelenbe

2011-04-25T01:48:00.000-07:00

Chitzen Itza, Ezer harcos temploma

2011-04-13T10:17:00.000-07:00

Amikor elkezdtem utánaolvasni a mexikói piramisok históriájának, akkor derült számomra, hogy ezeknél az építményeknél több történelmi és kultúrkor épült egymásta, az olmék, a tolték, a maya, míg végül némi európai "hozzátoldás" alakította a Yucatán-félsziget építészeti kultúráját. Ez a kép szintén Chitzen Itza-n készült, ahol igazolandó az előző okfejtést, már a piramisok alatt is ásnak. Jól látható volt, hogy már egy alapra emelték a piramist is. Ez a kép az Ezer harcos templomá-t ábrázolja. A kép jobbszélén a kordon, sajnos a legújabbkori következmény. Az utóbbi időben megsokszorozódtak a balesetek, s kénytelenek voltak kötelekkel lezárni ezen építményeket. És nagyon fürgén észreveszik az illetéktelen behatolókat, sajnos.

Kiállításmegnyitó

2011-04-11T07:53:00.000-07:00

A múlt héten kiállításmegnyitón voltunk, a "Premieren". Mint mindig, most összegyűltek "nagy öregek", lelkes középkorúak és a fotográfia iránt fogékonyak. Véleményem szerint az utóbbi évek legfigyelemreméltóbb anyaga gyűlt össze, sok szép, klasszikus fekete-fehér fotográfiával. Ezért, tiszteletből, most én is egy fekete-fehér képet töltök fel, amit ott készítettem.

Xcaret

2011-04-08T04:39:00.000-07:00

Mexikó, azon belül a Yucatán félsziget legnagyobb ökoparkja, Xcaret. Nyílvánvalóan a turisták szórakozását szolgálja lagunáival, tengerpartjával, állatrezervátumával, színpadjaival, botanikus kertjeivel. Ami remek benne, hogy méretéből adódóan nem érzékeli az ember a tömeget, naponta többször is teljesen egyedül bóklásztunk, miközben emberek ezreivel volt tele a park. Időnként feltűnt egy-egy maya leszármazott, el sem lehet őket téveszteni, 160cm-es testmagasságuk, napbarnított bőrszínük és mandula vágású szemeik miatt. És még valami jellemző rájuk. Végtelenül előzékenyek.

Napi idézet

2011-04-04T08:49:00.000-07:00

Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja.

/Albert Einstein/

Esküvő, avagy mint Pilátus a credóba

2011-03-27T10:43:00.000-07:00

Mint említettem, az ünneplőbe öltözött násznép és a partra terített ünnepi asztal láttán nem volt nagy ördöngősség rájönni, esküvő készülődik. Szépen kómótosan felállítottam az állványt, és bevártam az ifjú párt. Igyekeztem persze nem zavarni a hivatalos fotográfust, de mégiscsak ott lébecoltam pár percet, magyarán kibiceltem:-). Szerencsére azonban látták, nem vagyok konkurencia, sőt az épp ráérő asszisztenssel jót beszélgettünk, két beállítás között. Egyébként pont ugyanolyan volt, mint egy itthoni esküvő, csak kicsit kevesebb volt a külvilág felé mutatás. A násznép barátokból állt, és maximum 30-an lehettek.

Esküvő a parton

2011-03-23T07:37:00.000-07:00

Két fürdőzés közepette a parton mászkáltam, amikor erre a színes napernyős csapatra lettem figyelmes. A meleghez képest elegánsan voltak öltözve, nem beszélve a vödrökben behűtött pezsgőről. Nem kellett hozzá nagy logika, hogy rájöjjek: itt esküvő lesz. Mindenesetre én önfeledten használtam a lyukkamerákat, miközben a társaság azon része, amelyik nem a koktélok fogyasztásával kötötte le magát, azon tanakodott, mi a fenét csinálok ott. Ez az az eset, amikor a kereszthívás átfordította a színeket. Ez a film Provia volt, és egészen másképp reagált a hívásra, mint az Agfa vagy akár Sensia.

Lyuk-pillanatok I.

2011-03-19T06:00:00.000-07:00

Nem csak panoráma formátumban "lyukaztam" Mexikóban, hanem 6x6 formában is. Persze a négyzet alakú képek más látványvilágot kínálnak, más térhatást, ezért sokkal markánsabb képi elemeknek kell rájuk kerülni, hogy önállóan is megállják a helyüket. Vagy társíthatjuk őket, itt épp ezt próbáltam ki. A perforáció nem sajátjuk, de a képeket itt mégis összefogja. Ez a három kép a hotel és környezetében készült, ezért kerültek egy képre. A kereszthívásnak köszönhetően hihetetlen inzenzítású színeket kaptam. Látszólag teljesen eltérő képek, mégis számomra a hangulatot visszaadják. Tulajdonképpen itt a színek a kapocs a képek között.

Maya Riviera

2011-03-17T10:12:00.000-07:00

Ez a kis laguna vezetett ki a nyílt Karib-tengerre. Első nap gondoldoltam, felkapom a búvárszemüveget és hajrá, irány a nyílt víz. Éppencsak felkapaszkodtam az elől lévő sziklákra, mikorra a hotel fél személyzete a parton volt, és vadul integetett. Mondtak is valamit, de nem nagyon értettem a tenger zúgásától. Később a kedvesem elmondta: No mister, no!- ezt kiabálták. Ugyanis ezen a tengerszakaszon mérges medúza, barracuda és tintahal fordulhat elő. Nem lett volna szerencsés, rögtön első nap találkozni velük:-) A képen látható kis zászlót, rögtön ezután kitették. Mint kiderült, volt figyelmeztető tábla is, csak éppen szelektív látásban szenvedtem:-)

Chitzen Itza

2011-03-15T09:03:00.000-07:00

Júniusban tudtam meg. Olyan volt, mint amikor valakit nyakon öntenek egy vödör hideg vízzel. Hihetetlen volt, és mégis szinte azonnal elkezdtem barátkozni a gondolattal: Mexikóba utazom! Előttem volt egy kép, a piramisokról, így ez volt a legelső, legkonkétabb kapaszkodó. Odaképzeltem magam a romok közé, amint a lyukkameráimmal ott mászkálok, és keresem a beállításokat. Kezdetektől fogva tudtam, hogy Mexikó "színes" anyag lesz, mármint, hogy zömében színes nyersanyagra fogok dolgozni. Így esett a választásom a színes diapozitívokra, amelyeket keresztbe hívatni terveztem. S lőn. Hazaérkezésem után ezt a változatot hagytam jóvá, mert így még intenzívebb színeket lehetett előcsalogatni a nyersanyagról. Most lassacskán elkezdem feltölteni a képeket, remélem mások örömére is. Chitzen Itza romjainak összhatását még a temérdek, viszonylag erőteljesen agitáló árus sem tudta elrontani. Persze az érintetlen őserdőből előbukkanó piramisok látványa már csak legenda, mert ugyan egy szál út vezet ide, de a hely maga, már egy nagy skanzen. Ügyesen helyezkedve, azért még lehetett fotografálni is, bár mint megtudtam, a kevés profi egyike voltam. Ugyanis a lyukkamerákhoz egy kis állványt vittem magammal, és mint ilyen profivá avanzsáltam. Igaz ugyan, hogy mellettem kályhacső nagyságú objektívekkel a gépeken csattogtattak a turisták, ám nekik, a helyi őrzőknek, a kis állványom szúrt szemet. Amikor megkérdeztem az őrt, (aki kerékpárján lóhalálában eredt nyomomba), mutatva az állványon feszítő lyukkamera dobozát, hogy szerinte mi ez, nem is tudott válaszolni. Azzal meg már végképp összezavartam, amikor azt mondtam, hogy ez tulajdonképpn szolármérő. Meggyőzhető volt az illető, mert sehol sem találta a kukucskáló nyílást a gépen:-) Minekután nincs is. Így aztán, exponáltam tovább kedvemre.

Kávé után szabadon

2011-03-05T07:55:00.000-08:00

1986-ig

2011-02-28T04:13:00.000-08:00

1986-ig 2 forintba került a villamosjegy. A minap ráleltem egyre egy doboz alján, és úgy megörültem neki, hogy rögvest meg is örökítettem. Ez a jegy, huszonöt évvel ezelőtt valamelyik nadrágzsebemben utazott.

Távolodóban

2011-02-24T00:15:00.000-08:00

Kányádi Sándor

Távolodóban

távolra még ellát a szem
de a közeli apróságok
már a betűk is megkívánnak
félkarnyújtásnyi távolságot

és ködösül a távol is
heggyel az ég egybemosódik
és kezded el-elhagyogatni
fontosnak vélt vinnivalóid

süllyedőben emelkedőben
látod a foszló láthatárt is
osztogasd szét amid maradt
ingyen is átvisz ha ki átvisz

s hátra ne nézz kiket szeretsz
a maguk útján nem utánad
mendegélnek akaszd a fára
üresen maradt tarisznyádat

Amúr

2011-02-12T10:41:00.000-08:00

Kicsit kapcsolódva a tegnapi témához: ma is szembejött velem az enyészet. Gondolom a képek láttán Vajdus felkapja a fejét, naponta láthatjuk az egykor Amúr nézve keresztelt hajó lassú kimúlását az Árpád híd melletti Duna-ágon. Ez a hajó legalább stílszerűen a vízen pusztul el, s ilyenkor, napos időben még az amúgy lelombozó látvány is "szebb"-nek tűnik. Persze lehet, hogy közelebb érve szomorúbb lenne a kép. Egy, a hajóval hasonló korú Jupiter 11-es (4/135) szovjet objektív segített a látvány összehozásában, a Hév perontól, a kőfalra támaszkodva. (Kis technikai segítségként: ez a mikro 4/3 érzékelője miatt 4/270-es lencsének felel meg.)

Korlenyomat

2011-02-11T09:19:00.000-08:00

20-25 évvel ezelőtt a Nagykörút és Rákóczi út környékén voltak a legelittebb üzletek. Aztán a rendszerváltással együtt ezek is elkezdtek erodálódni, s mára egészen siralmas állapotokat mutatnak. Még csak nem is kell különössebben keresgélni. Az ember elsétál az említett környékekre és a 4-5 házon garanáltan lel ilyen korlenyomatokat.

Lotz-terem

2011-02-09T06:37:00.000-08:00

Aki járt régen a Divatcsarnokban, mindig elcsodálkozott, hogy miként kerül egy ruhaosztály mennyezetére ilyen nagyívű remekmű. Persze maga a mennyezeti freskó jóval korábbról származtatható a XIX. század végéről. Közben a világ változott, s még én is vettem itt ruhákat magamnak. Aztán a világ újra változott, s egészen pazar módon felújították az egész épületet. Lotz Károly, Feszty Árpáddal közösen készített freskói igazi ünnepi hangulatot nyújtanak, kiegészítve Róth Miksa üvegablakaival, a most már könyváruházból ide betérőknek. Nyílván nem az a célom, hogy mások helyett okoskodjak itt, egyszerűen szeretek ide betérni egy kávéra. Különösen a nagy bőrfotelekbe. Van ugyanis 6 egészen nagy bőrfotel. Ezekben bele lehet süppedni, szinte elveszni bennük. Egyszer előttem ment el egy idősebb pár, majd félóra múlva visszatértek, s megkérték az addigra magát oda befészkelő úriembert, ugyan álljon már fel egy pillanatra, mert valószínűleg alatta van az esernyőjük. És valóban ott volt:-)

Utolsó napsugarak

2011-01-28T03:36:00.000-08:00

Mexico, Xcaret. Ez egy hatalmas botanikus kert és állatrezervátum. Bár a rezervátum szó nem is igazán jó ide. Emellett élménypark lagunákkal, szabadtéri színházakkal, egyszóval elviselhető hely. Ez a kép akkor készült, amikor már túlvoltunk egy kiadós kiránduláson, egy csónakázáson, egy lagunatúrán, és persze a kajálásokon. A kiadós étkezések és élmények megtették hatásukat, jóllakottan és kábán sétálgattunk egy újabb ösvényen, amelyik a Karib-tenger partja felé vitt. Mániákusan szerettem volna még valami érdekfeszítőt fotózni Zero kameráimmal, de a Nap makacsul elindult lefelé a horizonton, s ráadásul felhők úsztak be az égre. Szinte az utolsó pillanatban értünk a dzsungelszerű sétányról egy olyan szakaszra, ahol a Nap utolsókat pislantott. Ekkor készült ez a kép.

Kamaszkorunk közös pillanata

2011-01-21T13:05:00.000-08:00

Ritka közös pillanataink egyike a nagykamasz lányommal. Ősz végén az utolsó nyári napsugarak egyikét akartam elkapni ezért kiszaladtunk a Százados út végéhez, hogy készítsünk egy pár lyukkamerás felvételt. Aztán ez a kép mégsem az lett. Ez egy ún. zone plate technika. A ZONE PLATE egy fekete-fehér filmre (magas kontrasztú negatívra v. diára) fotózott fekete-fehér ábra (kiszámítása-szerkesztése nem egyszerű), mely középen egy korongot (kvázi pinhole), tőle kifelé egyre keskenyedő szélességű gyűrűket (akár 10 db.-ot is) tartalmaz. Ezzel fotografálva amolyan Dulovits-Tóth féle lágyító szűrős hatású kép keletkezik.

Nap, fürdőzés

2011-01-20T11:37:00.000-08:00

Darmstadti napsugarak

2011-01-12T03:00:00.000-08:00

2010. augusztus, Darmstadt
A pinhole nappal szemben olykor egészen érdekesen viselkedik. Ezúttal a beszűrődő fény egy pitypanghoz hasonlító alakzatot vett fel.

Vadászaton

2011-01-07T11:29:00.000-08:00

A közelmúltban életem első vadászatán vettem részt, mint hajtó. A körítés, a hangulat fantasztikus élmény volt, maga a vadászat kicsit fájt. Még jó, hogy csak sétáltam (hajtottam), és néha exponáltam. Az nem okozott lelkiválságot. Szikrázó nap és -19 fok volt, mikor megérkeztünk. Azt hittem odafagyunk az erdőben egy fához, de nem így lett. Rövid eligazítás után kitereltek minket az erdőbe. Szinte jólesett az a levegő, és meglepő módon egy pillanatra sem fáztam. Lehet, hogy az a pár kupica pálinka is közrejátszott ebben, amit előtte felhajtottam:-) A vadászaton végül fácánok és nyulak kerültek puskavégre. Ám bármennyire is fegyelmezettséget és a szabályok betartását igényli ez az ősi elfoglaltság, s lehet, hogy csak a szentimentalizmusommal kevert hamis állatvédelmi ösztön mondatja velem, de sajnáltam a terítékre került jószágokat.

Ék

2010-12-30T05:59:00.000-08:00

Macska a kirakatban

2010-12-23T08:00:00.000-08:00

Amszterdamban utcáit járva feltűnt, hogy hány kirakatban ülnek, fekszenek sztoikus nyugalomban macsekok. Kifelé révednek, nézik a rohanó világot, aztán újra elnyújtóznak, s tovább pihennek.

Nutella

2010-12-15T11:32:00.000-08:00

Nutella.

Mexico, Xcaret

2010-11-25T09:10:00.000-08:00

Amszterdam-Mexico

2010-11-19T02:24:00.000-08:00

Az élet adta, a véletlen alakította. Valahogy mégis nekem összetartozik, bár másnak nagy kavalkádnak tűnhet. Az amszterdami főpályaudvar kerékpártároló dömpingje, cselesen belesimulva a Maya Riviera kertjébe. Vagy vica versa...

Blogkalandor

2010-11-04T05:03:00.000-07:00

Bécsi Imre javaslatára elkalandoztam ide:
http://www.591photography.com/
sőt volt "képem" hozzá:-)

Várakozás

2010-10-28T07:13:00.000-07:00

Hiába a kép, ha nincs rajta emberfia, döglődik. Ilyenkor mindig jó szolgálatot tesz egy magányos várakozó, aki kataton mozdulatlanságában ideális alany a lyukkamera hosszú másodpercei számára.

Árterület

2010-10-22T06:22:00.000-07:00

Kopaszi-gát, nyár eleje. Fekete-fehérből avittossá avanzsált kép. Kor-talan, ám lehet nem portalan. Csak egy hangulat.

Csiga (Gyöngyinek)

2010-09-28T08:42:00.000-07:00

Ma rájöttem a legfontosabb eldöntendő kérdésre a csigával kapcsolatban. Nem mindegy, hogy a tekeredés melyik vége felé tartunk: oda, ami magába fut, vagy oda amelyik kifele a világba.

Kék gatya

2010-09-23T03:12:00.000-07:00

Mit is lehetne ehhez hozzáfűzni? Kórkép. A Lukács-fürdő együtt öregszik a benne gyógyulást végzőkkel? Talán. Az a kék gatya...! Az nem hagy nyugodni. Öregszünk, velünk öregszik élő és nem élő környezetünk is, de... Ekkora méret, azt gondolom viselője az urológusok álma. Biztosra megy. Hol van már a könnyelmű nyarak oldalkötős fecskéje, s hol vannak a délegyházi cinkos pucérkodások! Most a "tuti"a menő. Köldök fölé növő, kék gatya. Viselője akkurátus ember, gondosan odacsippentette a száradást elősegítő spárgához egy kék és egy piros csipesszel. Megjegyzem ez is kórtünet. A ma élő link középutasok nagy része csak "a la natur" ráveti bármilyen szárítóra, aztán jól megnézheti magát. Meg a szárítandó holmi hűlt helyét, ha jön a szél. De ez a gatya nem repül el! Sicherheit! Maximum leszakad a homlokzattal együtt, mert erre, valljuk meg, nagyobb az esély.

Hol van az nyár?

2010-09-14T12:11:00.000-07:00

Azok a meleg nyári napok elég hamar feledésbe merültek. Nem mintha rajonganék a kánikuláért, mert ez így nem igaz, de azért pár fokkal lehetett volna melegebb. Amolyan vénkisasszonyosan. Amikor az ember eldől a fröccsel megspékelt ebéd után egy fa jótékony árnya alatt, és szuszog. A Nap sugarai kicsit elérik a lábfejét és melegítik. Úgy merül álomba, hogy ellassul a világ mellette, az égbolt egy nagy pilla, amely egyszercsak lecsukódik. Egy óránál ilyenkor sohasem alszik többet, s mégis kipihenten ébred. Begombolja ingét, s miközben tétova mozdulatokkal befűzi a cipőfűzőjét, arra gondol, hogy melyik kávézót kellene útba ejtenie. Egy fekete. Olyan erőteljes, bécsi pörkölésű presszókávé. Igen, erre lesz szüksége, könnyű szódával, és egy fél pozsonyi kiflire. Akkor a Hadik-ba kell mennie, ott még megkaphatja amire vágyik...

Alig

2010-09-10T04:53:00.000-07:00

Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak...

Nyupu

2010-09-06T03:07:00.000-07:00

Dilemmáim nekem is akadnak, nemcsak Vajdusnak. Váltogatom a formátumokat a 6x6-tól 6x12-ön át a 4x5 inch-ig. Hol ez, hol az tűnik jobbnak, de a rollfilmnek, méretéből és kezelhetőségéből adódóan megvan az az előnye, hogy sokrétűbben, "riporttossabb":-) formában is tudom használni. Azért ez, így leírva vicces, hisz jópár másodpercet exponálok. De csak csak kevésbé szöszmötölős, mint magazinokat le-fel pakolni. Ezt a képet nyár elején készítettem, amikor felszabadultan sétáltam haza a csontkovácstól, s abbéli örömömben, hogy nem tört ki a nyakam, sőt flexibilissebb lettem, hajlandó voltan az utca szintjéig ereszkedni a pinhole*-ommal. Banális, de nekem tetsző, régi öntöttvas, ami a körúti fák környezetét védi, némi locsolás után.

Erdei séta

2010-09-03T08:46:00.000-07:00

Ezt a 4x5 inch-es világot még szoknom kell. Kicsit alexpós lett a kép. Mentségemre szolgál, hogy hihetetlen mennyiségű agresszív szúnyogtámadást kellett így is kivédeni, e pár perc alatt. Ez a legnagyobb látószög, amit tud a 4x5 inch, bár itt nem jön ki látványban.

Forgalomban

2010-08-30T12:52:00.000-07:00

Úton a Népszínház utcából a Blaha Lujza tér felé. Ha nagyon elbambulunk akár ezt is láthatnánk. Elég csak hunyorítani egy kicsit és megvárni, amíg beér a 37-es vagy a 28-as villamos.

A mai napra

2010-08-29T13:05:00.000-07:00

Vajdus azt írta, ez a magyar fotográfia napja. Ma fotóztam is eleget, és még kiállítást is néztem (szokásomtól eltérően:-). De hogy a tisztelgésnek végképp megadjuk a módját, feltettem ezt a "zsengét". Egészen friss, kicsit üres, de miénk:-). Kicsit lágyul néhol, csöppet korrigáltam a színeket, majd vissza is öregítettem, amolyan ORWO feeling irányába. Ne tessék már ilyet mondani, hogy még az előző kiállítási anyag hatása alatt voltam! Á dehogy...

Hölgy kutyával

2010-08-27T02:24:00.000-07:00

Esztendős kép, csaknem. Azóta a hűtőben figyelt a negatív, és várt. Várta társait, s a megvilágosodást:-) Magam is meglepődtem, hogy ez a tekercs ilyen sokáig bírta, ott bent, látens magányában. S ez a hosszas várakozás visszamutatott a régi ántik időkre. Azokra az évekre, amikor minden becsületes család évente egyszer-kétszer vitte el filmjeit előhívatni, s ezeken a filmnegatívokon egy egész év rajta volt. Kis idő csomag, a kontinúitás. S rá lehetett csodálkozni: né'má', karácsonykor még mekkora volt az öcsi!:-) Most meg termelünk, napi több tekercsnyi digitális filét, ami nem baj, csak más. Másvilág.

A fénykép helye

2010-08-26T10:28:00.000-07:00

Mottó: A hanyag fotóst könnyebben utoléri balsorsa, mint a sánta kutyát.
A napokban ismét összeszedtem azon negatívjaimat, amelyeket nem otthoni vegyszerben lögyböléssel terveztem tetemre hívni, és elvittem őket Keve Andrishoz. Nem mondom, volt benne némi kockázat, mert a tekercsek egy része rég lejárt negatív volt, egyet pedig ráadásként két törülköző alatt tekercseltem át egy másik orsóra. De, amíg élünk, remélünk. Hiba volt!:-( Sajnos a négy tekercsből kettő nem üti meg a kutyaszar kategóriát. Konkrétan az egyik egy 90%-os fekete fátyol (ez az áttekercselt), a másiknál pedig a beleérző képességem hiányzott. Hiába mértem fényt, s kalkuláltam expóidőt, a kb. 20 éves Ilford Pan F megmakacsolta magát, s többet kívánt. Nem is tudtam, hogy ez a kis 120-as roll is ilyen fényevő. Elbaltáztam, fényben merítkező véreim!:-) De nem csüggedek, a másik két tekercsen akad még sokkolnivaló:-) Ma este elbújdosom a sötétkamrámban...

Fregoli, a bal(ek)pinhole ördöge

Narancsszüret

2010-07-28T03:54:00.000-07:00

Pusztán technikai érdekességként raktam fel ezt a képet. Ez a kép egy Meopta 2,8/80 16mm-es egykori filmes optikával készült. A többi narancs és nyár:-)

Horizont

2010-07-26T04:49:00.000-07:00

Két hétig a szokásos balatoni ingerszegény környezetben próbáltam kiegyenesíteni az agytekervényeimet. Elég sokat lyukkameráztam, azonban azok a képek még csak az előhívás előtti fázisban vannak, ezért, gondoltam berakok egy szokásos magasparti felhős képet, a la mikro 4/3:-). A kép neutrális szűrővel készült, elkerülendő a hatalmas kontrasztokból adódó kiégéseket, eredetileg színesben, majd PS-ben átkonvertáltam fekete-fehérré. Szombatra jött meg az a hűs szél, amit már sokan vártak, számomra azonban erősebb lett a kelleténél, mert ebben a szélben már nem tudtam pecázni, így kattintottam párat.

Újra fazonírozva

2010-07-05T09:18:00.000-07:00

Skócia, Glencoe-völgye. Annak idején alig több, mint tízperces megállást engedélyezett az idegenvezető, ami-tekintve, hogy egy Fuji 6x9-es géppel fotografáltam, külön fénymérővel- épp elégséges volt, elegendő semmiképp. Elkészült a kép színes nyersanyagra, nem volt izgalmas. Aztán elkezdtem konvertálgatni, és sikerült egy egész tisztességes fekete-fehér változatot elkészíteni, még nyertem is vele valamit. Aztán ma ráakadtam egy régi CD-n a képre (sürgősen vegyetek külső vinyót, mert erről is alig bírtam a képet leimádkozni), szóval ráleltem és átdolgoztam ilyen barna duplex hatásúvá. Lehet, hogy következő lépésként visszaszínezem?:-)

Foci VB

2010-06-30T13:02:00.000-07:00

Foci VB-ezt meg kell nézni!

Marco Zelmer

2010-06-20T11:35:00.000-07:00

Ezúttal nem a saját lyukkamerámat mutatom meg, hanem egy német úriemberét, Marco Zelmer-ét.

Ez egy 5,5x17 cm-es panoráma lyukkamera, amely jócskán szélesebb, mint pl. az általam is használt Zero 612B. Jó időben az expozíciós idő 7 másodperc, rossz időben ez hatványozódik. Számomra azért érdekes ez a formátum, mert annyira széles a kép, hogy szinte nem is egy képként nézem, hanem történetként.

Folyamatot látok, történést a megdermesztett időben, amihez ez a széles látószög nyílvánvalóan hozzájárul. Ahogy végigpásztázom Zelmer képeit, ottragadok és pillanatainak részeseivé válok.

Akit bővebben érdekelnének képei:

Marco Zelmer

Piros ernyő

2010-06-17T00:35:00.000-07:00

Sokszor az ember megmagyarázhatatlan dolgokat is képes lefotografálni. Egy fényfoltot egy ernyőn:-)? Mégis a hétköznapokban lehet, hogy ezek a kis lükeségek lökdösnek tovább, mert kell valami, ami a játékhoz visszavisz. Általában keveset játszunk. Mindent készen kapunk magunk körül, és nem áldozunk időt magunkra, csak az elvárásainkra. Mert ennek vagy annak meg kell lennie, vagy ezt most el kell érni. Tűzz ki célokat, gyerünk csináld tovább....és a többi. Fordítsunk egyet. Állj meg! Nézz magad körül, és értékeld. Szeresd a kis semmi pillanatokat, amikor elfelejtesz mindent és csak úgy elbambulsz valamin, belerévedsz a semmibe. Mert ez jó. Ilyenkor, amikor az agyad felett átveszik a hatalmat egyéb érzékszerveid, mintha lassítva látnál mindent, de sokkal részletessebben. Miért is írom mindezt? A piros ernyő...

Vihar

2010-06-09T10:43:00.000-07:00

Bár volt részünk esőben bőven, ez a kép nem az elmúlt hetekben, hanem tavaly készült. Akkor csapott le a fülledtségben bágyadt budapestiekre ez a vihar, amely a viharos eső és némi jég mellett, hihetetlen mennyiségű homokot hozott magával. Ma ismét fülledtségben ülünk, s bár csak két és fél napos ez a meleg, jólesne egy kis hűs szellő. Esőből azért volt elég...

Szivaros pinhole

2010-05-30T11:58:00.000-07:00

Az egyik legkedvessebb pinhole-om szivaros dobozból készült, csapatmunkában, Kakuszi Zoli fotóstársam apró, de figyelmes ötleteivel. Adva volt egy szivarosdoboz, ezzel ugye megvolt a fókusztávolságom. Ehhez készült el a 0,23mm-es lyuk, ami igen pontosra sikerült. Ez elég nagylátószöget jelent, hisz 122 fokban látok vele. Ez a 35mm-es fókusztávnál a 6x9-es síkfilmet gond nélkül kirajzolja, a 9x12-esnél már vignyettálna.

Amiért nagyon szeretem, az a sok apró olcsó ötlet, amelyekkel elkészült. A zár pl. egy cserepesvirág kidobásra ítélt fekete műanyag dobozából. Ez az anyag könnyen vágható sniccerrel, s jól ragasztható pillanatragasztóval. Kivágtunk hozzá egy kis fület, amit ha felhajtunk nyitva a zár, ha lehajtjuk zárva. Ennek rögzítése egy elcsípett gombostűvel történt.

A dobozba került kartonokból a filmtartó, s hogy ne csúszhasson ki a film belőle, még alá ragasztottunk egy harmónika-szerűen meghajtott fekete, vékony papírt. Ezután kifestettem fekete temperával belülről, s azt gondoltam, hogy elegendő lesz ez, hisz szemre nem nagyon juthatott bele fény a széleknél.

Aztán kiderült, hogy mégsem, ezért fekete kartonból még fényzáró éleket ragasztottam bele.

Végül Zoli legyártott hozzá egy állványcsatlakozót, ami a hosszú expókat figyelembevéve nem kis segítség volt.

Kívülről lekentem valami állagmegőrző lakkal, ez volt a legdrágább befektetés hozzá, a lakk 230 Ft-ba került. Aztán elkezdtem fotózni...

Ezek 6x9 cm-es síkfilmre készültek, s ezúton is köszönettel tartozom Kakuszi Zolinak.

Kekszes pinhole

2010-05-23T10:48:00.000-07:00

Ez a lyukkamera egy kekszes dobozból készült. Adott volt a forma, a viszonylag könnyű zárhatóság, lyukat kellett hozzá szerkeszteni, filmtartó eszközt, és zárszerkezetet, hisz itt a nem működött volna egy kartoncsík le-fel húzigálva, mint az aszaltszilvás pinhole-nál. A lyukat a már korábban idézett programokkal kiszámoltam, és egy nagyon vékony rézlapba elkészítettem. Persze milyen is az ember, 0.35mm átmérőt ajánlott a kalkulátor, mire nekem kb. 0.41 mm-es lett. Nem baj, jó lesz így is - gondoltam, s valójában jó is lett, csak lágy, a nagyobb lyuk miatt. Felszereltem a lyukat belülről a szokott módon, majd kibéleltem a dobozt fekete fotópapírral. Erre azért volt szükség, mert a bejutó fény a megcsillanó felületen, mégha kevéske is mindenféle kellemetlen becsillanást, foltot tud a képen okozni. Amikor ezzel elkészültem, következett a filmtartó elkészítése. Ez voltaképpen egy falapra szerelt és kartonokból elkészített filmtartó sín. Könnyen elkészíthető, s előnye, hogy a pontosan behelyezett film sem elmozdulni, sem kicsúszni nem tud belőle.

6x9 cm-es állókép készíthető vele, (már ha nem vágjuk a képet). Hátra volt azonban még az a probléma, hogy ezt a falapos filmtartót hogy rögzítem a dobozban. Erre végülis elég egyszeű megoldást gondoltam ki, a lányaim használt radírjait ragasztottam be a kekszes dobozba, úgy, hogy épp csak be lehessen tolni a falapot, így az garantáltam mozgásmentes lett.

Itt épp annyira húztam csak ki, hogy látható legyen, amint a síkfilmet betolom a kartonsínbe, majd az egész cuccot a dobozba. Most már csak elől a "zárszerkezetet" kellett kitalálni. Nyomdász szülők gyermekeként sok papír volt odahaza gyerekkoromban, azokkal játszottam eleget. S mivel egyáltalán nem vagyok egy tausendkünstler, ezért a jól bevált kartonsínes megoldás mellett döntöttem. Három réteg karton egymásra ragasztásával, ahol a középső pereme keskenyebb, mint az alsó-felső részé, kész is a sín, s ebbe már csak be kell tolni illetve kihúzni a záró kartoncsíkot.

Nagyjából ennyi ennek a kamerának a története, de hogy ne csak beszéljek róla, íme egy kép, ami vele készült. Műteremben, kb. húsz perc volt az expozíció idő, s jól látható, hogy ez a lyuk bizony kicsit lágy képet ad. Azért szeretem:-)

Bilora pinhole

2010-05-20T10:01:00.000-07:00

Ezt a lyukkamerát, egy boxgépből alakítottam át, tehát ehhez volt a legkevésbé szükség a kreatívitásra. Ennek ellenére megmutatom, mert, aki nem érez magában annyi erőt, hogy fabrikáljon, az íly módon könnyebben jut lyukkamerához. Tehát adva volt egy régi használatban megöregedett boxgép, amelynek kivettem a lencséjét, és a blendenyílásra szerkesztettem egy lyukat. A lyuk alapja a már bemutatott árukód olvasó bigyó volt, (lásd a korábbi írást). A fókusztávolsághoz ajánlott lyukméretet itt a www.mrpinhole.com oldalon található kalkulátorral számoltam ki. Itt látható a lyuk is.

Ennek a camerának előnye még, hogy van hozzá kereső tükör, rollfilmmel megy. és távkioldóval tudom használja a zárat. Nagyjából ennyi:-)

Lyukkamera és az aszaltszilva

2010-05-15T03:16:00.000-07:00

Ezzel a lyukkamerával kezdem, mivel ez talán a legkönnyebben előállítható szerkezet. Alkalmazható hozzá bármilyen viszonylag nagy "szájú" konzervesdoboz, amelybe még befér a kezünk, hogy el tudjuk helyezni a nyersanyagot. Fontos, hogy felülről is jól zárható legyen!

Ez egy aszaltszilvás dobozból készült. Először kifúrtam magát a dobozt. Nagy lyukat fúrtam, azt hiszem 6-os fúróval, mert e mögé került a tényleges lyuk, amit az itt mellékelt képen látható kis fémlamellába fúrtam egy varrótűvel. Ilyen fémlamellák (szintén a képen) a műszaki árucikkekre felragasztott bigyókban találhatóak, általában három darab van bennük. Előnyük, hogy rugalmasak és szebben lehet lyukat fúrni a varrótűvel, mert nem szakadnak és nem sorjásodnak annyira. Ha nem lenne ilyen a közelben, akkor alufóliába is készíthetünk lyukat. Azt , hogy mekkora legyen a lyuk, ezen a linken kiszámolja nekünk egy ügyes kis progi:

www.pinhole.cz

A kész lyukat belülről ragasztottam a nagy lyuk elé.

Szépen kibéleltem a dobozom fotókartonnal, de erre bármilyen nem fénylő és nem fényáteresztő fekete anyag jó (pl. ki is lehet festeni fekete festékkel). Aztán kívülről az esztétika végett:-) itthon talált öntapadós fóliával letapétáztam. Fotózás előtt az exponálandó anyagot, ami lehet fotópapír vagy negatív is, egyszerűen csak behelyezem sötétben a lyukkal szemben. Általában, ha nem rázzuk a dobozt össze-vissza, a papír(film) nem mozdul el.

Ha valaki ennél biztossabb megoldást szeretne, ragasszon be támpontként kis pöcköket. A zár része rendkívűl egyszerű, exponáláskor csak felhúzom a fekete kartoncsíkot, amelyet itt egy tejgumi rögzít, majd a végén visszatolom.

Csak exponálni kell, és csodálkozni a teret a doboz formájából adódóan meggörbítő és kissé összenyomó perspektíváján.

Színezd újra

2010-05-14T08:37:00.001-07:00

Kimaradók

2010-05-07T03:07:00.000-07:00

Volt két éve egy pályázat, amelyre hatalmas elánnal és nem kevés anyagi befektetéssel készültem. Na innen keserédes a pofáraeseés, s ez be is következett. Akkor becsapva éreztem magam, mert láttam a beválogatott anyagot, s annak jó része számomra vállalhatatlannak tűnt. Persze a zsűri nem én vagyok:-), s a döntésükbe nem volt beleszólásom. Szép is lett volna:-)( Azóta sok víz lefolyt a Dunán, és most egy ismerősöm járt ugyanígy egy nemzetközi pályázaton. Nem arról van itt szó, hogy az ember egója akkora lenne, hogy ne tudná elfogadni a zsüri döntését, max . értetlenül fogadja. Nem nagy a pinholos(lyukkamerás) kör a világban sem. Pontossabban sokan kipróbálják, de megmaradnak a kezdeti kísérletezés szintjén. És épp ezért bosszantó, ha az ember azt látja, hogy teljesen koncepciótlan, technikailag erősen vitatható színvonalú képek sikeresek, míg amibe energiát fektet az ember, nem viszik át a lécet. Ugyanis a technikára a lo-fi jellemző (ez hihetetlenül alacsony vonbal/mm felbontást jelent, (naná hisz lyukkamera), de ez nem kell, hogy egyben az igénytelenséget is jelentse. Számomra az alkalmazott technika kihívás, hogy tudok-e olyan jellegű képanyagot készíteni, ami kiemeli a camera obscura sajátosságait. Vagy épp szembemenni az elvárásokkal, és olyat megpróbálni láttatni, amire nem feltétlenül tartják alkalmasnak e szerkezeteket. Így voltam az utazásos képekkel is, több hétig utazgattam álvánnyal, és lyukkamerákkal a combinón, és közben exponáltam. A legrövidebb expo 8 másodperc volt, a leghosszabb talán két perc. Az embereket nem izgatta, s nem is nagyon érdekelte, mik ezek a fadobozok és hogy egyáltalán mit csinálok. Három hét alatt egy ember kérdezett rá. Mindenesetre lelkesen exponáltam, viszonylag sok ...használhatatlan képet... Egy lyukkamerának hihetetlenül kevés volt a fény, ne feledjük 140-es a rekesz. Így aztán nekiállhattam a végtelen sok selejtből valamit menteni, ami még menthető. Az itt látott képek, a kimaradók lettek, mert olyan, szűk kontrasztvilággal rendelkeztek, hogy nem lehetett őket használni, vagy épp a kompozíció volt kevésbé sikeres. Ettől függetlenül számomra valamit visszahoznak a napi zötykölődés, "arctalan és monoton" utazás hangulatából. Persze az eredeti pályázati képeanyagot úgy kivágták, mint macskát ...... Túl koncepcionális-mondták. Játéknak mindenesetre jó volt:-)

2010-05-06T05:36:00.000-07:00

Vajdus kedvéért, itt egy 3:2 arányban vágott, eredetileg 4x5 inch-es.

Sántít a kép több szempontból is, a jobboldala becsukódik, s felül is sok. Ez van, lesz jobb.

Az első 4x5-ös

2010-04-30T09:58:00.000-07:00

Ezt a roppant "szellemes" címet azért találtam ki, mert jelen esetben számomra maga a tény fontosabb volt. Mármint az, hogy elkészítettem, majd magam elő is hívtam a képet. Hívni hívtam elő régen épp eleget, a hangsúly a 4x5 inch bekazettázásán, a komponáláson, (sikerült az egyik leghidegebb téli napot kiválasztanom és szakadó hóesést:-), és az exponáláson volt. Majd lefagyott a kezem, mire összeraktam a gépet rutintalan mozdulatokkal, fényt mértem, kihúztam a magazin zárólapját és exponáltam. Aztán mégjobban összefagyott ujjakkal betoltam a magazin zárólapot, szétszereltem és összepakoltam.-) Az egész nem tartott tovább 15 percnél. Endrének ajánlom, aki elévülhetetlen segítséget nyújtott az eszközpark és filmek beszerzésében.

Kávéházi pillanat

2010-04-22T00:52:00.000-07:00

Van úgy, hogy az ember új kedvenc helyet talál. Így vagyok most a Divatcsarnok Lotz termében található kávézóval. Az ember belesüpped a hatalmas bőrfotelbe, (amely akkora, hogy legutóbb egy hölgy benne felejtette az esernyőjét, s az úr, aki beleült észre sem vette:-) szóval a szerencsés delikvens (kevés nagy fotel van) helyetfoglal a bőrfotelben és figyel. Közben kávézik is, esetleg. Én figyelni szeretek, ellenni ezzel a teljesen haszontalan tulajdonsággal. Jelen lenni kicsit a kávéház életében. A friss pörkölt kávé illatában olvasgatni vagy elkapni szófoszlányokat. Észrevenni pillanatokat a múlandóság igényével vagy tán épp helyette, mert, hogy idézzem Vajdust: "Nem tart örökké a jelen, de a jelenlét örök lehet..."

Éghasadás

2010-04-14T02:29:00.000-07:00

Ez egy nagyon régi képem, ma rátaláltam és gyorsan be is linkelem nektek:-)
Skóciában készült, Edinburgh mellett. Épp teljesítette a társutazós csoportunk napi penzumát, és buszoztunk vissza lakókocsikempingünkbe, amikor megpillantottuk a busz ablakán keresztűl ezt a jelenséget. Ahogy a késődélutáni Nap áthasította a felhőket lélegzetelállító volt. Mivel már közeledtünk a kempinghez, szinte visszafelé számoltam a másodperceket, és amikor egy pillanatra megálltunk, leugrottam a buszról és elkezdtem futni a part felé. Menet közben kapcsoltam be a Sony 717-es gépemet, és persze még ott lógott az oldalamon egy Fuji Gw69-es nagyformátumú gép is, mert miért is legyen egyszerű minden:-) Kettőt exponáltam a Sony-val és kettőt a Fuji kamerával. Ezt a jelenséget azonban csak a Sony örökítette meg így.

Az elmúlás szépségei

2010-03-27T06:10:00.001-07:00

Hányszor megyünk el valami mellett, s odapillantva rácsodálkozunk egy-egy részletre, ami sejtet valamit a múltból, annak a kornak maradványaként. Megfog bennünket egy részlet, ami már visszahozhatatlan, most van, egy hét múlva már nem lesz, s nem tolonganak azért, hogy megmaradjon az utókornak. Van ami eredendően szépnek született, s van amit az idő erodál érdekessé. Számomra ez a pici részlet ilyen. Esetleg csinálhatnánk közösen ilyen galériát?

Aréna

2010-03-19T13:07:00.001-07:00

Vajdus grafikus hatású képéről jutott eszembe.

Széles sárga

2010-03-04T04:59:00.000-08:00

Fagy

2010-02-17T11:26:00.000-08:00

"Kopaszi bícs"

2010-02-11T01:40:00.000-08:00

Talán már túl sok volt a (j)hóból.

Géza kék az ég

2010-02-09T01:07:00.001-08:00

Táccs mí.

Zsibvásár

2010-01-18T12:15:00.001-08:00

A kép feltöltése közben azon gondolkoztam, hogy ez valóban zsibvásár-e? Nem dehonesztáló-e az árusokra nézve, az ilyen megnevezés? De az az igazság, hogy nagyon sok olyan portékát árulnak e helyeken, amelyek megerősítik a zsib-vásári előtagot.

Szakadás

2010-01-11T01:37:00.001-08:00

Karácsonyi kávé

2010-01-05T07:01:00.000-08:00

Egy jó kávé mindenekelőtt, és egy expó:-)

Leander Korfuról Timinek

2009-12-30T05:02:00.001-08:00

Keddi beszélgetések...

2009-12-29T02:28:00.000-08:00

Ez egy elképzelt könyvillusztráció. Egy karácsonyra kapott könyvvé.

Boldog, békés Karácsonyt!

2009-12-23T07:16:00.000-08:00

Seán Duggan

2009-12-08T00:41:00.000-08:00

Azért vannak ügyes pinholosok....

Nekem pl. nagyon tetszenek a munkái.

Itt meg egy naptára van, (megrendeltem).

http://www.seanduggan.com/calendars/artifacts2010_gallery/index.html

Alma projekt

2009-12-05T02:56:00.000-08:00

Megpróbáltam egy almát megenni és közben fotózni, ugyanazon helyen:-)

Invitálás

2009-11-17T00:32:00.001-08:00

Hátha valaki arra vetődik:-)